Host családom és napi teendők

Mindenkinek ezek az első kérdései, amikor megmondom, hogy hol vagyok és mit csinálok, milyen a család, milyenek a gyerekek, mik a feladataim, úgyhogy gondoltam írok erről is egy külön bejegyzést. Képeket és neveket nem rakok ki, különböző személyiségi jogok miatt :))

A host családom öttagú, a szülők harmincvalahány évesek, fiatalok és elég boldog kis párnak tűnnek :)) Járnak együtt teniszezni, találkozgatnak a barátaikkal, sok közös programjuk van. Hallottam már veszekedni őket, ordítanak egymással és baromi gyorsan hadarnak és egyszerre beszélnek egymáshoz, nem tudom értik-e vagy hallják-e egymást olyankor :D De azóta nem hallottam őket veszekedni, pedig eltelt 1 hónap :)

Három kislányuk van, a legidősebb februárban lesz 4, göndör sötétvöröses-szőkés hajú és hatalmas zöld szemei vannak. Jár iskola előkészítőbe mindennap. Ő nagyon okos kislány, már tud összeadni, kivonni, elszámolni elég sokáig, és a saját nevét le tudja írni. Azért ez otthon ritkaság ebben a korban szerintem.
Ezen kívül pedig úgy viselkedik, mint egy tinédzser. Egyik pillanatban minden heppi és szeret mindenkit és játszik, a következő pillanatban pedig vmi történik és hisztibe kezd, és olyankor nagyon nehezen lehet leállítani. A kapcsolatunk is ennek fényében viharosnak mondható.. :D Hol imád, és odarohan hozzám és megölel csak úgy, hol meg azt mondogatja, hogy nem mehetek el a partijára (senki se tudja ilyenkor milyen partiról beszél :D) és ordít és csapkod. Mindenkivel így viselkedik egyébként, úgyhogy ez nem a személyem ellen szól, legalábbis remélem..

A középső kislány 2 és fél éves, szőke egyenes hajú és kék szemű :) Heti kétszer jár oviba, többi nap otthon van velem. Vele a legkönnyebb, ha sír is akkor csak beütötte magát, vagy a nővérével kaptak össze valamin. Ha egész nap ehet, és nézheti a kedvenc meséjét (Dora), akkor boldog :)) Beszélni még nem nagyon tud, bár az utóbbi időben egész sokat fejlődött :)
Ja igen, és Minának hív, vagy Ninának :D Nagyon zárkózott kislány amúgy, első héten nem érhettem hozzá mert sikítani kezdett, mindig csak messziről figyelt engem. A második héttől engedett közelebb magához, és most pár napja kezdett el a nevemen szólítani, előtte nem hívott sehogy egyszerűen csak közölte a mondandóját :))

A legkisebb bébi pedig 5 hónapos, és hihetetlen iramban fejlődik. Amikor idejöttem, alig volt haja, a fejét se tudta tartani még, és összességében elég picike volt, enni csak cumisüvegből kapott, és a nap folyamán vagy evett, vagy aludt.
Most már hatalmas, szemmel láthatóan sokat nőtt, magától át tud fordulni a hátáról a hasára (vissza már nem :D), igénye van arra, hogy játsszon és játsszanak vele, vagy valami érdekeset figyelhessen, és már kap bébitápot is kanállal. Sokkal izgibb így etetni amúgy, mint cumisüvegből.. :D
És ma figyeltem meg, hogy mennyi új haja nőtt, és kezd besötétedni :)) Eddig tejfölszőke volt, elöl kis sötét tinccsel, most már kezd mindenhol besötétedni, és olyan, mintha nagyon sötét vörös lenne. Az anyukával találgatjuk, hogy vajon egyenes lesz a haja, mint a középső lánynak, vagy göndör, mint a legidősebbnek, és vajon szőke lesz vagy sötét hajú :)) Tök izgi :)) De nagyon a göndör-sötét kombóra hajaz :D De neki is kék a szeme amúgy, mint a középsőnek :)

A napi teendőim pedig...
- Reggel 8-kor kezdek, elkészítem a legnagyobb lány lunchboxát. Ez áll egy gyümölcsből, juice-ból (szörp), joghurt, és egy sonkás szendvics négy kockára vágva. Megreggeliztetem a két nagyobbat, általában cornflakes-t esznek, vagy néha pirítóst.
- Ezután felöltöztetem a nagyobbat, rendbe rakom a haját, majd 9-kor őt elviszik suliba, maradok a két kisebbel.
- Elkezdem eltakarítani a konyhában a reggeli maradványait, kipakolom a mosogatógépet, majd bepakolok, bepakolom a kiteregetett ruhákat a ruhaszárítóba.
- A bébit meg kell etetni 10 körül, pelenkát cserélni, majd játszani picit. - Folytatom a takarítást, elindítok egy adag mosást, kiteregetek, összehajtogatom a frissen száradt ruhákat a gépből. Játszom a középső lánnyal is.
- Ilyenkorra már dél van, ebédet adok a középsőnek. Ez vagy pirítós, vagy sonkás szendvics, vagy "konzerv" valamilyen tésztás cucc. Neki is pelenkacsere, majd viszem fel a szobájába a délutáni csendespihijére.
- Ezután a bébit újra etetni kell, pelenkát cserélni, játszani vele.
- Ekkor már 2 óra van, meghozzák a legnagyobbat a suliból. Kipakolom a táskáját, ha éhes, adok neki is ebédet.
- Ha van bármi egyéb feladatom, általában van, akkor azt gyors megcsinálom, pl felsöpörni, porszívózni, vasalni, felmosni, stb.
- Középső lányt fel kell ébreszteni és lehozni a földszintre, majd játszani velük.
- A bébit újra etetni, pelenkát cserélni, játszani mindenkivel.
- 5 körül ha megkérnek rá, pucolok zöldségeket, vagy rakok fel forrni vmit.
- Este, fél 6-kor végzek hivatalosan.

Gyakran kell esti bébiszittelnem, mert a szülők elmennek vhova, általában heti kétszer-háromszor. Ilyenkor lefektetik már többnyire a gyerekeket, és nekem annyi a dolgom, hogy ébren kell maradnom és ha hallok bármi furát, akkor kezelni a szitut. Vagy ha valamelyiküket még nem tudták lefektetni, akkor vele még elszórakozni amíg ki nem fárad, majd lefektetni őt is.

Na most pelenkacsere sokkal többször szokott lenni a nap folyamán, és amikor azt írom pl, hogy felöltöztetem, vagy rendbe rakom a haját, akkor az van egy 40 perces művelet, a különböző hisztik miatt (nem akar hosszú ujjút viselni, szoknyába akar menni harisnya nélkül télen, pizsibe akar menni, a "Belle dress"-ben akar menni -szépség & a szörnyeteges Belle..-, nem akarja hogy megfésüljem, fel akar mászni valami veszélyes helyre; és miután mindezeket nem engedem meg, egy olyan hiszti következik, amit nem lehet leállítani).
És amikor azt írom, hogy játszani velük, ahhoz is képzeljétek hozzá ezeket a bonyolító tényezőket.

Nem sokszor van időm leülni például, ha épp nyugi van és van pár percem hogy egyek, mire elkészítem magamnak a szendvicsemet, tuti, hogy pont mikor leülök megenni, akkor kezd el sírni a bébi. Ez nagyon tipikus... És tuti akkor kell pelenkát cserélni, vagy épp lent van a játszószőnyegén és átfordult a hasára, de nem tud visszafordulni ezért elkezd ordítani, és valakinek vissza kell őt fordítani a hátára. Naigen, csak miután visszafordítottad, rá egy percre újra megfordul, és nekiáll sírni, és ez íííígy folytatódik egész nap.

Úgyhogy 5.30-kor, mikor végzem, rendszerint annyira elfáradok, fizikailag és idegileg is :D hogy nincs kedvem/energiám bárhová elmenni, ilyenkorra már be is sötétedik...
Viszont, péntektől vasárnapig szabad vagyok cserébe, 3 teljes napot :) Kivéve mikor pluszmunkát adnak, ami eddig megtörtént minden héten :D

Kb. ennyiből áll egy "dolgos" napom :)

A saját sztorim... ...avagy hogyan találtam meg a mostani család(jai)mat :)

Mivel itthon nem igazán találtam meg a számításaimat, elhatároztam, hogy külföldön keresek munkát, mint annyi rokonom és ismerősöm. Eleinte hoteles munkákat néztem, hajós munkát és bármi olyat amihez nem kellett különösebb végzettség. Mivel angolos vagyok, logikus volt, hogy angol nyelvterületre tudok csak menni. Viszont hamar kiderült, hogy Angliában kicsit máshogy működnek a hoteles munkák, mint mondjuk Ausztriában (Ausztria egy igazi paradicsom azoknak, akik tudnak németül és hotelben dolgoznak!), sokkal kevesebb pénzért sokkal rosszabb körülmények között, mondhatni nem igazán éri meg belevágni kevés kezdőtőkével.

Egy rokonom javasolta az aupairkedést, amitől eleinte idegenkedtem, mondván én és a gyerekek két külön világ :)) De elültette a bogarat a fülembe, és mikor már nem jutott jobb az eszembe, utánanéztem neten alaposan a témának. Végigböngésztem egy rakás blogot, ügynökségek oldalait, mindent amit lehet, és arra jutottam végül, hogy nem értem hogy nem hallottam erről hamarabb?! :D

Namost az én helyzetem speciálisabb olyan szempontból, hogy az angolfejlesztés mellett az igazi álmom és vágyam japánul tanulni, és kijutni Japánba. Nem tudom még, hogy csak egy rövidebb időre, "szétnézni" milyen ott az élet, vagy hosszabb távra...

Az ügynökségek weboldalai őszintén szólva nem győztek meg, nem tetszett, hogy nem láthatok képeket a családokról és nem nézegethetem az adatlapjukat, csak egy pár soros leírást, hogy milyen városban hány gyerekkel... egyszóval nem tetszett, hogy nem én irányítom a keresést, hanem az ügynökség. Valamint az se tetszett, hogy ugyan hivatalosan nem kérhetnek pénzt a szolgáltatásaikért, gyakorlatban más címszó alatt mégiscsak kérnek valamennyit... Holott én magam ingyen el tudom intézni mindezt interneten, és szerintem jobban is, mint ők :)

Felregisztráltam minden javasolt weboldalra, igazából mindenhova, amit találtam neten és kicsit is bizalomgerjesztőbbnek tűnt.
Adott volt hát, hogy az angolomat szeretném fejleszteni, és mellette a japánt is, ezért kigondoltam magamban, hogy japán családokat fogok keresni Angliában. Nyilván hol máshol, ha angolt akarok használni :D
Miután másfél hónapig alig kaptam jelentkezést, és nekem is többnyire negatív választ adtak, lejjebb adtam az igényeimet és már nem japán családot kerestem, hanem csak olyat, aki angolul beszél.
Itt közben megemlíteném, hogy még a legelső körben bejelöltem egy japán családot az egyik oldalon, akik kölcsönösen visszajelöltek pozitívan, de nem tudtuk felvenni a kapcsolatot egymással, mivel egyikünk se volt fizetett tag az oldalon. Így ennyiben maradt a dolog, annak ellenére, hogy nagyon nagyon szimpatikusak voltak...

Rájöttem, hogy bejelölhetek több országot is, mert akárhol találhatok angolul beszélő családot, még Hollandiában is. Így bejelöltem még Hollandiát, Dániát, Skandináv országokat, Finnországot, Olaszországot, tulajdonképpen majd egész Európát :D Na ezután úgy meglódult az adatlapom látogatottsága, és annyi értesítést kaptam, hogy csak győztem válaszolni mindenkinek. Nem túlzás, naponta több levelet kaptam.

Több családdal is leveleztem már, mikor beugrott, hogy ott van még Írország is, és nem is értem miért nem jutott eszembe hamarabb, hiszen ott is angolul beszélnek! :)) Bejelöltem hát Írországot is, na innentől az érdeklődők nagyobbik része ír lett :D Az a tapasztalatom, hogy rengeteg ír család keres aupairt :)

A levelezések végére két család maradt mindössze, akikkel tartottam a kapcsolatot és szimpatikusak voltunk egymásnak kölcsönösen. 

Egyikük Hollandiában, a másik pedig Írországban, mindenhol három pici gyerek. Végül az döntötte el a kérdést, hogy végig gondoltam magamban, mi az eredeti célom, fejleszteni az angoltudásomat. Ez pedig legelső körben sikeresebb lesz egy angol anyanyelvű országban, angol anyanyelvű családdal, mint Hollandiában, ahol csak a családom beszél angolul, a gyerekek is alig-alig. Nehéz volt amúgy ez a döntés, sokat rágódtam rajta, mert rettenetesen szimpatikusak voltak mindketten és nagyon sokat leveleztünk egymással.
Végül az íreket választottam, és most itt vagyok náluk, Írországban.

A másik családom, a japán host family, akikhez utazom majd Csehországba, ők az a család, akik annyira szimpatikusak voltak a legelején :) Pont mikor eldöntöttem, hogy az íreket választom, és ezt meg is írtam nekik, kb másnap kaptam a levelet a japán családtól, hogy sajnálják amiért ilyen sokára tudnak csak írni, és ismerkedjünk meg. Megírtam nekik, hogy már találtam egy családot, de mivel annyira szerettem volna őket, gondoltam kérdezek ezt-azt csak puszta kíváncsiságból :)) Elkezdtünk hát levelezni, és nem csalódtam bennük, ellenkezőleg, még sokkal szimpatikusabbak lettek... Így hát megbeszéltem az írekkel a helyzetet, és abban maradtunk, hogy januártól keresnek a helyemre egy új aupairt, addig itt leszek, majd irány Prága :)

Néha belegondolok, hogy most épp Hollandiában lennék a másik családdal, a másik gyerekekkel, vajon épp mit csinálnánk... És gondolok arra, hogy vajon találtak-e aupairt maguknak, és vajon ő hogy bánik azokkal a gyerekekkel :)
Hmmm, én már csak ilyen túlságosansokatagyalós-fajta vagyok :)
De úgy érzem, jól döntöttem. Jó itt. :)