A saját sztorim... ...avagy hogyan találtam meg a mostani család(jai)mat :)

Mivel itthon nem igazán találtam meg a számításaimat, elhatároztam, hogy külföldön keresek munkát, mint annyi rokonom és ismerősöm. Eleinte hoteles munkákat néztem, hajós munkát és bármi olyat amihez nem kellett különösebb végzettség. Mivel angolos vagyok, logikus volt, hogy angol nyelvterületre tudok csak menni. Viszont hamar kiderült, hogy Angliában kicsit máshogy működnek a hoteles munkák, mint mondjuk Ausztriában (Ausztria egy igazi paradicsom azoknak, akik tudnak németül és hotelben dolgoznak!), sokkal kevesebb pénzért sokkal rosszabb körülmények között, mondhatni nem igazán éri meg belevágni kevés kezdőtőkével.

Egy rokonom javasolta az aupairkedést, amitől eleinte idegenkedtem, mondván én és a gyerekek két külön világ :)) De elültette a bogarat a fülembe, és mikor már nem jutott jobb az eszembe, utánanéztem neten alaposan a témának. Végigböngésztem egy rakás blogot, ügynökségek oldalait, mindent amit lehet, és arra jutottam végül, hogy nem értem hogy nem hallottam erről hamarabb?! :D

Namost az én helyzetem speciálisabb olyan szempontból, hogy az angolfejlesztés mellett az igazi álmom és vágyam japánul tanulni, és kijutni Japánba. Nem tudom még, hogy csak egy rövidebb időre, "szétnézni" milyen ott az élet, vagy hosszabb távra...

Az ügynökségek weboldalai őszintén szólva nem győztek meg, nem tetszett, hogy nem láthatok képeket a családokról és nem nézegethetem az adatlapjukat, csak egy pár soros leírást, hogy milyen városban hány gyerekkel... egyszóval nem tetszett, hogy nem én irányítom a keresést, hanem az ügynökség. Valamint az se tetszett, hogy ugyan hivatalosan nem kérhetnek pénzt a szolgáltatásaikért, gyakorlatban más címszó alatt mégiscsak kérnek valamennyit... Holott én magam ingyen el tudom intézni mindezt interneten, és szerintem jobban is, mint ők :)

Felregisztráltam minden javasolt weboldalra, igazából mindenhova, amit találtam neten és kicsit is bizalomgerjesztőbbnek tűnt.
Adott volt hát, hogy az angolomat szeretném fejleszteni, és mellette a japánt is, ezért kigondoltam magamban, hogy japán családokat fogok keresni Angliában. Nyilván hol máshol, ha angolt akarok használni :D
Miután másfél hónapig alig kaptam jelentkezést, és nekem is többnyire negatív választ adtak, lejjebb adtam az igényeimet és már nem japán családot kerestem, hanem csak olyat, aki angolul beszél.
Itt közben megemlíteném, hogy még a legelső körben bejelöltem egy japán családot az egyik oldalon, akik kölcsönösen visszajelöltek pozitívan, de nem tudtuk felvenni a kapcsolatot egymással, mivel egyikünk se volt fizetett tag az oldalon. Így ennyiben maradt a dolog, annak ellenére, hogy nagyon nagyon szimpatikusak voltak...

Rájöttem, hogy bejelölhetek több országot is, mert akárhol találhatok angolul beszélő családot, még Hollandiában is. Így bejelöltem még Hollandiát, Dániát, Skandináv országokat, Finnországot, Olaszországot, tulajdonképpen majd egész Európát :D Na ezután úgy meglódult az adatlapom látogatottsága, és annyi értesítést kaptam, hogy csak győztem válaszolni mindenkinek. Nem túlzás, naponta több levelet kaptam.

Több családdal is leveleztem már, mikor beugrott, hogy ott van még Írország is, és nem is értem miért nem jutott eszembe hamarabb, hiszen ott is angolul beszélnek! :)) Bejelöltem hát Írországot is, na innentől az érdeklődők nagyobbik része ír lett :D Az a tapasztalatom, hogy rengeteg ír család keres aupairt :)

A levelezések végére két család maradt mindössze, akikkel tartottam a kapcsolatot és szimpatikusak voltunk egymásnak kölcsönösen. 

Egyikük Hollandiában, a másik pedig Írországban, mindenhol három pici gyerek. Végül az döntötte el a kérdést, hogy végig gondoltam magamban, mi az eredeti célom, fejleszteni az angoltudásomat. Ez pedig legelső körben sikeresebb lesz egy angol anyanyelvű országban, angol anyanyelvű családdal, mint Hollandiában, ahol csak a családom beszél angolul, a gyerekek is alig-alig. Nehéz volt amúgy ez a döntés, sokat rágódtam rajta, mert rettenetesen szimpatikusak voltak mindketten és nagyon sokat leveleztünk egymással.
Végül az íreket választottam, és most itt vagyok náluk, Írországban.

A másik családom, a japán host family, akikhez utazom majd Csehországba, ők az a család, akik annyira szimpatikusak voltak a legelején :) Pont mikor eldöntöttem, hogy az íreket választom, és ezt meg is írtam nekik, kb másnap kaptam a levelet a japán családtól, hogy sajnálják amiért ilyen sokára tudnak csak írni, és ismerkedjünk meg. Megírtam nekik, hogy már találtam egy családot, de mivel annyira szerettem volna őket, gondoltam kérdezek ezt-azt csak puszta kíváncsiságból :)) Elkezdtünk hát levelezni, és nem csalódtam bennük, ellenkezőleg, még sokkal szimpatikusabbak lettek... Így hát megbeszéltem az írekkel a helyzetet, és abban maradtunk, hogy januártól keresnek a helyemre egy új aupairt, addig itt leszek, majd irány Prága :)

Néha belegondolok, hogy most épp Hollandiában lennék a másik családdal, a másik gyerekekkel, vajon épp mit csinálnánk... És gondolok arra, hogy vajon találtak-e aupairt maguknak, és vajon ő hogy bánik azokkal a gyerekekkel :)
Hmmm, én már csak ilyen túlságosansokatagyalós-fajta vagyok :)
De úgy érzem, jól döntöttem. Jó itt. :)