Jelenleg Adare-ben vagyok, egy "faluban" Limericktől kb 35-45 percnyire, egy rettenetesen gyönyörű kis villában, és ébren várom, hogy a házigazda hazaérjen :)
Elvileg hétfőtől csütörtökig "dolgozom", és 3 szabadnapom van a héten, péntektől vasárnapig. Igen tudom, ez baromi jól hangzik, de hétfőtől csütörtökig reggeltől estig nyomom folyamatosan, úgyhogy tényleg kell a három szabadnap. Így is csütörtökre annyira le tudok fáradni idegileg és agyilag :D Így a hét vége felé észrevehetően rosszabb az angolom is, sőt, van, hogy ilyenkor már automatikusan magyarul válaszolok :S
No, a héten megkérdezte a host anyuka, hogy mit szólnék egy kis plusz munkához a szabadnapomon plusz pénzért. Mondtam miért ne :) Megbeszéltük, hogy pénteken délelőtt is besegítek és vigyázok a bébire.
Na eztán felhozta, hogy valójában lenne még egy plusz munka lehetőség, ha érdekel... A host apuka egyik lánytestvérénél kellene babysittelni péntek este, ő is fizetne érte. A család előző aupairje is gyakran ment hozzájuk esti babysittekre. Oké, erre is mondtam, hogy miért ne. Eztán mondta, hogy 4 gyerek van, 7-10 évesek. Na mondom, szuper.
Még aznap eljöttek este hozzánk, gondolom meg akart nézni az anyuka :)) Egyedülálló nő, és hozta mind a négy gyereket. A legidősebb fiú, 10 éves (mint kiderült, 3 nap múlva lesz 11), és három lány, 9, 8, és 7 évesek. Tündériek, komolyan mondom, első találkozásra mindenki nagyon szimpatikus volt, a gyerekek csöndesek, jól neveltek, barátságosak, kedvesek, és az anyuka is szimpatikusnak tűnt...
Én persze ezután teljesen bepánikoltam, hogy nem elég jó az angolom ehhez, és mégiscsak négy nagyobb gyerekről beszélünk, és úristen...
Tegnap már konkrétan azt tervezgettem, hogy ma reggel lemondom, akármilyen bunkónak is fogok tűnni. Nagyon fáradt is voltam már, szombatra pedig megbeszéltük egy dán lánnyal, hogy találkozunk, és ettől is félek egyenlőre mert ugyebár angolul kell kommunikálnunk.. És nekem azért ezzel még vannak nehézségeim :)
Ma reggel végül úgy alakult, hogy nem tudtam lemondani :D Nem volt meg a nő telszáma, csak az én host anyukámon keresztül tartottuk a kapcsolatot, így neki akartam szólni reggel, de ő meg annyira rohant mert késésben volt és a gyerekeket kellett vinnie még suliba is munka előtt, szóval egyszerűen csak elrohant :D és nem tudtam neki szólni..
Délelőtt vigyáztam a bébibabára, takarítottam kicsit, elvoltunk, végül megkaptam az infót, hogy hostapuka testvére 7-re jön értem kocsival, és elvisz hozzájuk. Úgyhogy délután még tudtam kicsit "pihizni", megnézni a második részt a Walking dead-ből :D Jó rákészülés az esti babysittingre :D
7 előtt 10 perccel megérkezett az anyuka, és elindultunk hozzájuk, mint kiderült, Adare-ban laknak. Ebben pedig az a pláne, hogy pont tegnap este néztem neten, milyen látnivalók vannak Limerick megyében, közel hozzám, mert végre szeretnék elmenni kicsit nézelődni, akár egyedül is. Kiírtam pár közeli falut, ami érdekesnek tűnt, elég sok középkori falu van itt, sőt, még egy ókori is :) Ezek a falvak között szerepelt Adare is, a második helyen a listámon. ;)
Így most itt vagyok, abban a faluban, amit kinéztem magamnak, egy baromi hangulatos villában (kb mint a Büszkeség és balítéletben a főszereplő család háza, egy totál külön telken...) kaptam nem kevés plusz pénzt (majdnem a felét a heti fizumnak, mindössze egy éjszakáért!! omg!), és minden tök jól alakult egyébként is, holnap reggel pedig szétnézek Adare-ben :)
Én meg majdnem lemondtam az egészet, csak mert féltem tőle!
Amióta képbe jött a jelenlegi ír családom, kb olyan vagyok, mint az igenember, mindenre igent mondok :D Oké, nem mindenre, nem annyira, mint ő.. :D
Igent mondok, mert pl félreértem amit mond nekem a hostcsalád, és rávágom, hogy igen :D vagy mert elsőre jónak tűnik, de egy nap elteltével belegondolva már félek tőle. De végül megcsinálom, mert nem is tudom visszamondani, és ezért "jutalmul" még több és jobb lehetőségeket kapok. Kb mintha kinyitottam volna egy szelencét, ami eddig zárva volt :) És most csak úgy özönlik ki rajta mindenféle jó dolog :)
Ezért akartam megírni ezt a bejegyzést, hogy bátorítsak mindenkit arra, hogy ne féljetek igent mondani, a saját példámból is látszik, mennyire kifizetődő lehet egy ilyen döntés :)
Folytköv. képekkel és beszámolóval az estéről, majd a városnézésről! :)
Elvileg hétfőtől csütörtökig "dolgozom", és 3 szabadnapom van a héten, péntektől vasárnapig. Igen tudom, ez baromi jól hangzik, de hétfőtől csütörtökig reggeltől estig nyomom folyamatosan, úgyhogy tényleg kell a három szabadnap. Így is csütörtökre annyira le tudok fáradni idegileg és agyilag :D Így a hét vége felé észrevehetően rosszabb az angolom is, sőt, van, hogy ilyenkor már automatikusan magyarul válaszolok :S
No, a héten megkérdezte a host anyuka, hogy mit szólnék egy kis plusz munkához a szabadnapomon plusz pénzért. Mondtam miért ne :) Megbeszéltük, hogy pénteken délelőtt is besegítek és vigyázok a bébire.
Na eztán felhozta, hogy valójában lenne még egy plusz munka lehetőség, ha érdekel... A host apuka egyik lánytestvérénél kellene babysittelni péntek este, ő is fizetne érte. A család előző aupairje is gyakran ment hozzájuk esti babysittekre. Oké, erre is mondtam, hogy miért ne. Eztán mondta, hogy 4 gyerek van, 7-10 évesek. Na mondom, szuper.
Még aznap eljöttek este hozzánk, gondolom meg akart nézni az anyuka :)) Egyedülálló nő, és hozta mind a négy gyereket. A legidősebb fiú, 10 éves (mint kiderült, 3 nap múlva lesz 11), és három lány, 9, 8, és 7 évesek. Tündériek, komolyan mondom, első találkozásra mindenki nagyon szimpatikus volt, a gyerekek csöndesek, jól neveltek, barátságosak, kedvesek, és az anyuka is szimpatikusnak tűnt...
Én persze ezután teljesen bepánikoltam, hogy nem elég jó az angolom ehhez, és mégiscsak négy nagyobb gyerekről beszélünk, és úristen...
Tegnap már konkrétan azt tervezgettem, hogy ma reggel lemondom, akármilyen bunkónak is fogok tűnni. Nagyon fáradt is voltam már, szombatra pedig megbeszéltük egy dán lánnyal, hogy találkozunk, és ettől is félek egyenlőre mert ugyebár angolul kell kommunikálnunk.. És nekem azért ezzel még vannak nehézségeim :)
Ma reggel végül úgy alakult, hogy nem tudtam lemondani :D Nem volt meg a nő telszáma, csak az én host anyukámon keresztül tartottuk a kapcsolatot, így neki akartam szólni reggel, de ő meg annyira rohant mert késésben volt és a gyerekeket kellett vinnie még suliba is munka előtt, szóval egyszerűen csak elrohant :D és nem tudtam neki szólni..
Délelőtt vigyáztam a bébibabára, takarítottam kicsit, elvoltunk, végül megkaptam az infót, hogy hostapuka testvére 7-re jön értem kocsival, és elvisz hozzájuk. Úgyhogy délután még tudtam kicsit "pihizni", megnézni a második részt a Walking dead-ből :D Jó rákészülés az esti babysittingre :D
7 előtt 10 perccel megérkezett az anyuka, és elindultunk hozzájuk, mint kiderült, Adare-ban laknak. Ebben pedig az a pláne, hogy pont tegnap este néztem neten, milyen látnivalók vannak Limerick megyében, közel hozzám, mert végre szeretnék elmenni kicsit nézelődni, akár egyedül is. Kiírtam pár közeli falut, ami érdekesnek tűnt, elég sok középkori falu van itt, sőt, még egy ókori is :) Ezek a falvak között szerepelt Adare is, a második helyen a listámon. ;)
Így most itt vagyok, abban a faluban, amit kinéztem magamnak, egy baromi hangulatos villában (kb mint a Büszkeség és balítéletben a főszereplő család háza, egy totál külön telken...) kaptam nem kevés plusz pénzt (majdnem a felét a heti fizumnak, mindössze egy éjszakáért!! omg!), és minden tök jól alakult egyébként is, holnap reggel pedig szétnézek Adare-ben :)
 |
| megtaláljátok Adare-t? |
Én meg majdnem lemondtam az egészet, csak mert féltem tőle!
Amióta képbe jött a jelenlegi ír családom, kb olyan vagyok, mint az igenember, mindenre igent mondok :D Oké, nem mindenre, nem annyira, mint ő.. :D
Igent mondok, mert pl félreértem amit mond nekem a hostcsalád, és rávágom, hogy igen :D vagy mert elsőre jónak tűnik, de egy nap elteltével belegondolva már félek tőle. De végül megcsinálom, mert nem is tudom visszamondani, és ezért "jutalmul" még több és jobb lehetőségeket kapok. Kb mintha kinyitottam volna egy szelencét, ami eddig zárva volt :) És most csak úgy özönlik ki rajta mindenféle jó dolog :)
Ezért akartam megírni ezt a bejegyzést, hogy bátorítsak mindenkit arra, hogy ne féljetek igent mondani, a saját példámból is látszik, mennyire kifizetődő lehet egy ilyen döntés :)
Folytköv. képekkel és beszámolóval az estéről, majd a városnézésről! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése